Ezt a filmet vártam talán legjobban tavaly. A trailere egyből megfogott és az UTV nagyon promozta nekem facebookon. Nem csalódtam egyáltalán, azt kaptam amit vártam, talán még kicsit többet is. A főszereplőt Pintot alakító színész (Prateik) még a kezdők között van, de ahogy látom nagy léptekkel tőr előre. Nem ez volt az első film, amit láttam tőle, de amit először láttam, – abban tűnt fel először – de nem igazán emlékszem rá. Utána pedig a Dhobi Ghat-ban a szívembe is zártam gyorsan-hamar.
A film tüneményes, vicces, megható, romantikus és add valami olyan pluszt az embernek, hogy a legrosszabb napjain is jó kedvre derül. Pinto karakterét ki szeretem volna kapni a filmből és megölelgetni. Ugyanis ő tipikusan az-az ember, aki amihez, ha hozzá nyúl tutira eltörik, elromlik, szétesik. De eközben van egy olyan bája az embernek, hogy nem tudunk rá haragudni. A film egy napról szól, főként egy estéről, amiben Pinto mindent elront, amit el lehet, de a végén rákell jönnünk nekünk is és a többi szereplőnek is, hogy egyedül, ő csinált mindent helyesen. A cselekmény több szálon fut, de a legvégén minden összeér, és akkor olyat robban, hogy én otthon nem bírtam egy helyben ülni, úgy pattogtam fel alá valami nevetés és a sikítás közötti hangot hallatva.
A zene olyan kedves akár a film. Mindenkinek ajánlom, aki szeretné egy kicsit elvarázsolni magát.
A filmet 10/9.5-re értékelem, nem tudom miért, de nem tudom megadni neki a 10-et.
Íme a trailer:
és a legkedvencebb dalom:
